Zsófi

A hónap önkéntese: Antal Zsófi (2018. november)


-Mi vonzott téged abban, hogy a menhelyen önkénteskedj?

Zsófi: Először is mivel nekem nem lehet kutyám, a menhely ideális hely arra, hogy az állatok iránti szeretetemet a menhely lakóin tudjam pótolni. Azokon az állatokon segíteni, akik ide kényszerültek valami, vagy valaki miatt. Ezeknek a kutyáknak, cicáknak ugyanúgy szükségük van az emberi szeretetre.

-Mivel csalogatnád/csalogatod ki a környezetedben lévő embereket, barátaidat, netán osztálytársaidat?

Zsófi: Nagy szeretettel beszélek az ott töltött időről, a szebbnél szebb kutyákról, cicákról, a jó társaságról. Sokat mesélek azokról a sikerekről, amiket az állatok nevelése terén elértünk. Az itt töltött idő alatt jó társaságban, jó levegőn vagyok és igen sokat mozgok a kutyákkal. Ilyenkor sok pillanatot élek át, amitől jobb kedvem lesz. A barátaimnak sokat mesélek Vandáról, a mentoromról akiben egy nagyon kedves,empatikus,vicces,türelmes és szakmailag nagy tudású embert ismertem meg. Sokat beszélgetünk és folyamatosan új dolgokat tanulok meg tőle,mindig figyel rám és segít abban, hogy a menhely számára a leghasznosabban töltsem el az időmet.

Zsófi

 

Szerepelnek “kutyás tervek” a jövődben a mostani tapasztalatok kamatoztatásával?

Zsófi: Persze, mindenképpen! Régi gondolatom, hogy állatorvos szeretnék lenni, de ha nem jön össze, nem esek kétségbe, mert van más kutyás szakma, amibe szívesen bele tudom képzelni magam. Például ilyen a kutyakiképző, vagy habilitációs kutyák képzése, vagy esetleg kutyamasszőr. Ezek a tervek még várnak, addig is a menhely egy szuper alap ezeknek a szakmáknak. A mentorkodás alatt nagyon sok új hasznos dolgot tanulok meg, és később ezeket majd a saját kutyámon, kutyáimon fogom hasznosítani.

-Mi az, amit úgy érzel a “menhelyes önkéntes lét” adott neked? Amit esetleg próbálsz közvetíteni más embereknek, a közvetlen környezetben levőknek?

Zsófi: A kutyákkal való kapcsolatomat tudom javítani napról-napra. Olyan kutyákkal találkozok, ami nem hétköznapi és tőlük is sok dolgot lehet tanulni,tapasztalni. Mindig azzal kezdem, hogy a menhely nagyon jó hely, mivel az árva kutyáknak, miután lemondtak róluk ez lesz a második otthonuk. Akiért felelősséget vállaltunk, az ne csak néhány hónapig, vagy évig tartson, hanem egész életünkig. Nagyon sok kutya, macska várja, hogy egy szerető családba kerüljön, ahol teljes életet élhet. A menhelyen tanultakat kamatoztatom a környezetemben élő állatokon is, például a nagybácsim neveletlen kutyáján és a saját idegeneket nem szerető cicámon alkalmazom a tanultakat.

DSCN2081

Megjegyzés hozzáfűzése