15109517_1204620856243662_5675817872218248403_n

Búcsúzunk Karácsonyunktól és Albusunktól…:(


15109517_1204620856243662_5675817872218248403_nFájdalmas szívvel írjuk a következő sorokat. Két ártatlan élet lángja húnyt ki az elmúlt 2 napban. Még fel sem ocsúdtunk az egyik veszteségből, már következett is a másik…
Karácsony és Albus. Mindketten évek óta menhelyünk lakói voltak, sokan szerették őket, de igazán soha nem volt rájuk komoly érdeklődő.. Ikonikus alakjai voltak a menhelynek…

Karácsony 2014 decemberében került a gondozásunkba, karácsonyi bevásárlás közben hívtak minket, hogy chipet kellene olvasni. Felpakolva mentünk, hogy leolvassuk, de chip nem volt. Azonban láttunk egy segítségre szoruló kutyát, aki azt se tudta, hogy hol van és épp hova tart. Akkor még azt hittük, valamiért sokkos és azért viselkedik furán, de hamar kiderült, hogy Karinál ez a viselkedés a normális. Ő volt a mi kis “autistánk”, akit nem zavart, ha keresztbe voltak a lábai, aki nem értette, hogy ha nekimegy valaminek, akkor ki kell tolatni vagy épp megfordulni, aki képes volt 10 négyzetméternyi füves területen órákig bolyongani, aki minden elé mozgatott tárgyat/kezet/állatot bekapott reflexesen, de persze nem harapta meg. Napokig sorolhatnánk a kis furcsaságait, ami még tökéletesebbé tette számunkra. Karit mindenki ismerte és mindenki szerette. Sajnos állapota az utóbbi időben rohamosan romlott, többször töltött hosszabb időt bent a Netvetben, de sajnos hosszútávú javulás nem volt elérhető nála. Az idegrendszere tovább károsodott, már veszélyessé vált saját magára, a csípője is nagyon fájdalmas volt és székelni se tudott állva, ill. szép lassan leépült, a héten már a számára oly kedves ennivalót sem fogadta el. Bevittük a rendelőbe, ahol több orvos is megvizsgálta, és egyöntetűen mondták, hogy ő már nincs köztünk szellemileg, testileg is csak alig. Fájó szívvel hoztuk meg a döntést és elengedtük. Utoljára még ölbe vettük és átsimogattuk a Szivárványhídon, aminek a végén már Chinike, első lakótársa várta.

Ekkor már bent volt a rendelőben Albus is, aki hirtelen nagyon elhagyta magát, rohamosan fogyni kezdett és hiába a többszöri etetés, a szobába való beköltöztetés, nem javult, így kivizsgálásra vittük. A mi nagy és életerős Albusunk, aki utált minden szurit és minden beavatkozásnál legalább hárman kellettünk a lefogásához, most a padlón elterülve tűrte a szurkálásokat és vizsgálatokat… Éreztük, hogy nagy a baj, de nem gondoltuk, hogy ennyire. A szívultrahangja nagyon súlyos billentyűelváltozást mutatott, egyik billentyűjén komoly szövetszaporulat volt, mely bármikor halálát okozhatta volna akár már eddig is. Emellett mája és prosztatája is csúnya volt, illetve a tüdején is vizet találtak. A véreredménye is tragikus volt, így azonnali kezelést kezdtek neki. Reggel bementünk megsétáltatni és bár örült nekünk, alig bírt járni és alig figyelt ránk, vagy az utcán a többi kutyára… A mi nagy és életerős Albink… Mikor visszavittük, képtelen volt lefeküdni, mert erőteljesen fulladt fekvő helyzetben, viszont állni se bírt a gyengeségtől… De mi még ekkor is reménykedtünk, hogy a sok infúzió és kezelés segíthet rajta és amíg a szíve bírja, velünk maradhat. Azonban délutánra rohamosan romlott és behívtak minket hozzá, mert válságos állapotba került… A szemünk előtt, a karjaink között halt meg, mindössze annyit tudtunk tenni, hogy vele voltunk az utolsó percekben is…. Végtelen fájdalommal ültünk a rendelő kövén és csak azt kérdeztük: MIÉRT?
Albus feladta… elment… itt hagyott minket zokogva… Ő eddig bírt várni egy gazdira. Ahogyan Karácsony is…

Albus 2,5, Kari pedig 2 évet töltött nálunk, kitartóan kerestünk nekik gazdit, ápoltuk őket, ha betegek voltak, de sajnos nem tudtuk nekik megadni a legfontosabbat, egy szerető, gondos családot. :(
Rajtuk már nem segíthetünk, de több öreg kutyusunk még várja, hogy élete végén legalább megtapasztalhassa azt, amiből élete során kimaradt.
Fogadj örökbe idős kutyust! Nekik semmi más esélyük nincs, csak TE! Nincs annál borzalmasabb, mint egy kutyának a kennelek rácsai között megöregedni, várni hiába és magányosan átkelni a Szivárványhídon. Nekik csak mi voltunk, akik az utolsó napjaikon is a nap nagy részét velük töltöttük és simogattuk és nyugtattuk őket…
Ennek nem így kellett volna történnie. Egyetlen egy kutyának sem kellene a menhelyen meghalnia. Egyetlen egynek sem. :’( Kari és Albus! Megszakadt a szívünk, összetörtétek, és 1-1 darabját magatokkal vittétek… Nagyon fogtok hiányozni! :’( Nagyon-nagyon sajnáljuk!! :’(

Megjegyzés hozzáfűzése