Nyújtsd a kezed 2.: Dudley és Szabó Szandra


Dudley fiút nem kell bemutatnom a nagyérdeműnek azt hiszem. :)

Dudley-val nyáron találkoztam és dolgoztam először, de kicsit képlékeny időbeosztásom miatt nem mertem a mentorálását vállalni. Ez ősszel megváltozott, mert Dudley-nak szüksége lett valakire, aki időnként megsétáltatja, kapcsolatot tud teremteni vele. Mivel nyáron ezt elég jól elindítottuk, ezért belevágtam és Nyuzó Ági háttér támogatásával elkezdtem tudatosabban dolgozni vele.

Szandra és Dudley az előtérben

Szandra és Dudley az előtérben

A nyári eseményekről annyit, hogy a kötelező oltás miatt kellett kihoznunk a kennelből, mert a szájkosárral sincs (többek között) jó viszonyban. Elsőre nem sikerült ráadnunk és nem is örült neki, de egy helyiségben elengedtük kicsit, hogy oldódjon a sokk után. Dudley szabadon volt, mikor leguggoltam a közelében és hagytam, hogy ő jöjjön közelebb hozzám. Hívogattam, de nem mozdultam. Közelebb jött, szagolgatott, majd elfogadta a kaját is. A falatkák után már egészen elém állt, sőt, bebújt az ölembe. Beszélgettem hozzá, simogattam, etetgettem, egyszerre nem akartam többet, de végül találtunk egy másik szájkosarat (az előzőhöz már kapcsolódott egy rossz élménye, így azt hagytuk) és előbb beleteszegettem a falatokat, majd szépen lassan méretet tudtam venni a fejéről is. Végül még egy kis idő elteltével feladtam rá a szájkosarat így mindenkinek biztonságosabbá vált a közelében. Az oltás probléma is megoldódott. Egy kisebb sétával fejeztük be, hogy a szájkosárhoz ne fűzzön rossz élményeket és legközelebb is legyen kedve hozzá.

Most néhány hete jártam nála először, mint a mentora. Először mentem be egyedül a kennelébe. Örült mikor meglátott, de addig meg sem kíséreltem beljebb menni, amíg ugrált és pattogott az ajtónál. Vártam amíg kicsit hátrébb húzódik és nyugodtabb lesz. Néhány perc volt az egész. Nagyon ugrált, nagyon várta már az elindulást is, de ott is figyeltem, hogy én menjek ki először, a lehető legnyugisabb állapotban (ezt egy kennel soron elég nehéz megvalósítani, szóval „csak” törekedtem a nyugalomra). Hosszúpórázt is vittem magammal és szájkosarat is, hogy a nagy séta közben majd tudjunk a problémákkal is foglalkozni kicsit.

Hasznos tapasztalat volt, hogy a kajára nagyon türelmetlen és követelőző tud lenni. Ha nem kapta meg tőlem a falatot, mert fekvést kértem tőle, de nem csinált semmit, akkor játékosan ugyan, de megpróbálta kibontani a falatot a kezemből. Mármint játékosan a fogaival. Persze akkor sem kapta meg a kaját,  ezeket a lila ködös pillanatokat próbáltam egyszerű határozottsággal kezelni, hogy nem ő dönti el mikor kap falatot. El tudom képzelni mit művel a napi kajája során. De remélem lesz lehetőségem azt is megnézni.

Más kutyákat óvatosan közelítettünk meg, nem erőltettem még a kommunikációt. Viszont a szájkosarat egy másik alkalommal újra elővettem. Dobáltam falatokat bele és szépen lassan közelebb tettem a fejéhez. Megint sikerült erőszak nélkül ráadni a szájkosarat és közben folyamatosan tologattam be a falatokat. Nyílván nem élvezte nagyon, de hősiesen viselte.

Egy kis balesetbe csúsztunk bele október második hétvégéjén. Ahogy mentünk vissza a kennelbe a szemben lévő kutyus megharapta az orrát és ráfogott a kennel rácsain keresztül. Dudley-t igyekeztem elhozni onnan és közben a nyakörvét fogtam fél kézzel. Megijedt (mint ahogy minden más kutya is támadásnak vélné) és hátrafordult a kezemre harapva, morogva, hörögve. De egy másodperc alatt tudatosodott benne, hogy én vagyok az és azonnal leállt. Hagyta, hogy megnyugtassam és visszamenjünk a saját kennelébe. Az orrán lévő kis sebet le is fertőtlenítettem, nehogy valami gond legyen.

A furcsa az, hogy nekem működik a kutya. Dudley kicsit bunkesz néha, de velem szemben nem próbált még meg egyszer sem agresszívan fellépni. Igyekszem nagyon tisztán és egyértelműen kommunikálni vele szóban és testbeszédben is, de nem nagyon tudok róla rosszat mondani. Más kutyák közelébe érve lehet gátolni, szóra és testbeszédre is reagál.

Célom azt, hogy ezt még jobban kiterjesszük, gátolhatóvá tegyük. Illetve az, hogy más embereket is bevonjak ezekbe a közös sétákba, akciókba.12243242_10204883316023024_2164933804179622774_n

Főként azért, mert velem nagyon jól viselkedik. Szeretném, ha ezt tudnánk megosztani, félretéve azt, hogy mondjuk egy hete még morgott, vagy harapott. Először csak annyi lenne, hogy ott lenne velem valaki más is, aztán majd később továbbléphetnénk a közös séta, egyebek felé.

 

2015.10.23.
A sétán Gréta velünk tartott, így láthatta, hogy lazulunk egy-egy közös nap alkalmával. Szerintem nagyon jól sikerült! Dudley szépen figyelt, rendszeresen visszajött becsekkolni, a falatokat szépen vette el. Gréta is behívta magához és adott neki falatokat, lassan építve ki közöttük a bizalmat. Hozzá is szépen beérkezett és ügyesen kapkodta ki a jutikat.Próbáltam tesztelni a határait, megnézni, hogy az én dominanciámat mennyire viseli el. A pisilésről is le lehetett tiltani és ha teljes felsőtesttel fölé hajoltam és kitartottam ezt a pozíciót, akkor sem durvult, vagy fordult ki. Ezt a fajta testhelyzetet egy domináns kutya nem tűrné el egy alatta lévőtől. Láthatóan nem csóvált a farkát közben, nem volt neki ez kényelmes, de agresszió nélkül szépen viselte. Váratlan helyzetekben például a fenekébe csíptem, de semmiféle reakció nem volt erre sem. Úgy tűnik nyugisnak érzi magát és emiatt tudunk felszabadultan szaladgálni és örömködni kinn a mezőn.Továbbra is úgy találom, hogy Dudley jól működik, ezért az ebéd kérdését is mihamarabb felvetjük.

 

2015.10.31.
A nap kétségkívül legizgalmasabb része az volt, hogy megbeszéltük a lányokkal, hogy én szeretném Dudley-nak odaadni az ebédjét.

Előtte nagy sétát tartottunk a mezőn, találkoztunk a kau-kölykökkel is, akikkel meglehetősen közeli viszonyba került. Összeszaglásztak, egy egyikükkel a dominancia is egymásnak feszült egy kicsit, de Dudley nem durvult akkor sem, ha három kölyök kezdett el rá ugatni egyszerre. A legviccesebb az volt, amikor közelített hozzá a legfélősebb kau-baba és még Dudley ment arrébb, hogy ne érintkezzenek. Majdnem egy teljes kört mentek körülöttünk. :)Az ebédet végül elkértem és tényleg én vittem be, bár kezdetben voltak kétkedők, hogy ez hogy fog sikerülni. Dudley az elmondottak alapján annyira védi a napi adagját, hogy már befelé sem engedi a gondozókat, a tálat kivenni pedig egyáltalán nem lehet tőle. Morog és támadni is képes az üres tányérra is. Bementem a kennelbe és az volt a tervem, hogy bent maradok végig az etetés alatt és a végén ki is viszem a tálját az ebéd végeztével. Persze a helyzet sokféleképpen alakulhatott volna, ezért idomultam volna a szitunak megfelelően, de úgy éreztem menni fog az ebédeltetés. A kennelbe csak akkor mentem be, amikor Dudley szájnyaldosások közepette elég távol ment az ajtótól, hogy nyugodtan kinyithassam és beléphessek. Ha közelebb jött, visszazártam az ajtót, így kellett pár próbálkozás, hogy bejussak. A tál letevésével is hasonló volt a helyzet. Ahogy hajoltam lefelé a tállal simán felálltam, hogy túl közel jött, vagy rábukott volna az ebédre. Ha hajoltam és megindult, mondtam neki a “nem”-et és figyeltem a reakciót. Felálltam, ha még közelebb jött, de folytattam a mozdulatot, ha ügyes volt. Kellett néhány próbálkozás. Amikor sikerült letenni a tálat, akkor elég gyorsan megengedtem neki, hogy egyen, így azt is elértük, hogy parancsszóra kezdett el enni.

Bent maradtam a kennelben és sétálgattam, beszélgettem a kennel körül állókkal az evése közben. Feltűnően lassan evett szerintem, de ez a megváltozott körülményeknek is köszönhető volt. Nem is feltétlenül rám nézett óvatoskodva, hanem a körülöttünk lévő emberekre. Sokan lettünk hirtelen és ez szokatlan volt számára.

Az evés végeztével pedig farok csóválva járkált, így a tálért is lenyúltam, miközben jutalomfalatokat adtam neki a másik kezemből, hogy milyen ügyesen viselkedett.  

 Az ebéd nagyon jól sikerült! Dudley nem mutatott agressziót velem szemben, pedig végig bent voltam mellette. Érdemes lesz ezt még gyakorolni és továbbra is bővítjük a társaságot séta közben. Kutyákat is szeretnék a közelébe vinni, valamint embereket is, akik mellett csak úgy elmegyünk, vagy szóba elegyedünk velük.

Örülök a közös munkának, mert szerintem nagyon jól halad. Nagyon büszke vagyok Dudley-ra!  2015.12.08.Dudley továbbra is nagyon jó fiú a jelenlétemben. A kinti sétáink alkalmával már bátran megyek más emberek és más kutyák közelébe. Kölyköknek az ugatást, kirontást is eltűri, de nagyoktól a nyílt agresszióra még nem reagál a legtökéletesebben. Nagyon szépen kontrollálható, le lehet tiltani akár domináns pisilésről is.

A számára kényelmetlen helyzetekből is ki lehet hívni, szépen figyel és alapvetően az ül parancsra szépen teljesít.Többen már megsimogatták, falatot adtak neki, amelyeket nagyon szépen el is vett. Bár szívesen felugrál még kitörő lelkesedésében :)Már a kennelbe is bejött más is rajtam kívül, ami láthatóan nem volt a nagy fiú ínyére, zavartan futkorászott, inkább a kennel szélén szagolgatott, de néhány perc elteltével megszokta az új helyzetet. Nem ez volt a kedvenc 10 perce, de azt gondolom, hogy a másik fél abszolút nem volt veszélyben egy pillanatra sem. Köszönöm, hogy ilyen nagy segítséget kapok tőletek! :) Nagyon szeretnék látni olyan helyzetet, amikor Dudley agresszív, mert én még mindig nem láttam. Talán abból még több minden derülne ki, hogy a jövőben mivel és miként foglalkozzunk.

Megjegyzés hozzáfűzése