DSC_0050

Te kézzel, mi manccsal: beszámoló 2


Most már hivatalosan is bemutatkozik a Mancsos Alegység, mely 5 –többnyire a menhelyen tevékenykedő- önkéntesből áll: Sz. Viki, O. Viki, K.Zsani, N.Petra és T.Vanda. A csoportunk egyik célja a rászoruló embereknek örömet okozni és segíteni… kutyákkal. :)

Az első ilyen akciónk a héten valósult meg, mégpedig december 17-én, amikor is délelőtt 10-re voltunk hivatalosak a DMJV Reménysugár Gyermekotthonba. Ide kutyák nélkül érkeztünk, hiszen a gyerekek nagyon kicsik még, ám így sem üres kézzel mentünk, ugyanis már hetekkel korábban megkezdődött a gyűjtés Te kézzel, mi manccsal címen. Az adományok között voltak ruhák, krémek és természetesen játékok is, melyeket nagy örömmel fogadtak az otthonban. Sajnos nem tudtunk sok gyerekkel találkozni, hiszen vagy ismerkedés zajlott a leendő nevelőszülőkkel, vagy pedig óvodában voltak, viszont így is sikerült pár kicsi arcára mosolyt csalni.

 

 Ezek után megebédeltünk, majd elkészítettük az adományokból álló csomagokat a DMJV Fogyatékosokat Ellátó Intézménye lakóinak, akik előre megsúgták nekünk, hogy egy kis ajándékkal készültek és többször jelezték, mennyire várnak már minket. Ez igaz is volt, hiszen amint megérkeztünk a Böszörményi út 148. alatt található intézménybe, már láttuk az ablakokban kukucskáló lakókat, akik alig várták, hogy üdvözölhessenek minket. Előtte még megismerhettük személyesen is a Csodakutya Alapítvány kutyusait: Dömét, Goldit és Zsömit, majd az adományokkal együtt köszöntöttük a lakókat, akik már az ebédlőben ülve vártak minket. Először a kutyusokon volt a sor, hogy örömet szerezzenek nekik, amit láthatóan nagyon élveztek, főleg Lilike. :) Ő nagyon örült minden egyes érintésnek, ölelésnek, egy mosolynak, képeknek, egy kedves szónak… rendkívüli kitörő örömmel fogadott minden ilyesmit.

  

Évi, a vak lány megörvendeztetett minket gyönyörű hangjával és több dalt is elénekelt nekünk, hol az ebédlőben, hol pedig saját szobájában. Mindannyiunknak elakadt a szava, mikor meghallottuk a hangját, hiszen világszerte híres és elismert énekesekkel is bátran felvehetné a versenyt, le a kalappal előtte!

Tamás egy szókimondó és nagyon beszédes, nagyon közvetlen fiú. Ki a kezére, ki az illatára, de Tamástól a Mancsos Alegység minden tagja szebbnél szebb bókokat kapott, mely igen csak legyezgette női hiúságunkat. :) Gyönyörű ajándékokkal kedveskedtek nekünk, általuk készített gyertyával és karácsonyfadíszekkel, cicás hűtőmágnessel. A lélegzetünk is elakadt, mikor mindenkihez külön odament 1-1 lakó és óriási mosollyal és lelkesedéssel az arcán átadta az ajándékot, természetesen ölelések és jókívánságok kíséretében.
Tulajdonképpen mindegyik lakóról írhatnánk nagyon hosszan, kikkel milyen különleges élményekben volt részünk a röpke 2 óra alatt, amit az intézményben töltöttünk, de ez esetben sajnos soha nem érnénk beszámolónk végére. Terveink között szerepel a lakók segítése menhelyes kutyákkal: vannak közöttük olyanok, akik önállóan közlekedhetnek a városban, tehát a menhelyen egyik önkéntesünk kíséretében akár kutyát is sétáltathatnának. Szeretnénk együtt működni ily módon is az intézettel, hiszen most is megbizonyosodhattunk arról, hogy a kutyáknak gyógyító erejük van és hogy mekkora örömet tudnak szerezni olyanoknak is, akiknek különleges szükségleteik vannak.

no images were found


Ekkor még nem pihenhettünk és könyvelhettük el a keddet egy sikeres napnak, hiszen napunk utolsó állomása a Csongrád utcán lévő 2 lakásotthon volt, amelyek szintén a DMJV Reménysugár Gyermekotthonhoz tartoznak. Itt tulajdonképpen szembetaláltuk magunkat azzal a problémával, ami az egész országban jelen van, és a helyzeten való javítás szintén Mancsocs Alegységünk tervei között szerepel, de ne szaladjunk előre még. Ide nem csak adományokkal, hanem menhelyünk egyik lakójával érkeztünk: Néróval. Aki már hallott róla vagy netán olyan szerencsés, hogy sétált is vele, az tudhatja Néróról, hogy nagyon-nagyon tud szeretni, nyugodt és fegyelmezett kutya, valamint rögtön nyit az emberek felé és általában mindenkit hamar le tud venni a lábáról, ezáltal is bővítve rajongói táborát. Tehát úgy éreztük, nála nem is eshetett volna a választás jobb kutyára és minden bizonnyal a lakásotthonban élő gyerekeknek is nagy örömet tudunk szerezni vele. Sajnos nem voltak otthon, csak nagyon kevesen, és egy kutyákat szerető kislányon kívül nem kapott Néró egy simogatást sem. Az adományokat átadtuk, reméljük, mindenki talál majd a szatyrokban tetszésére való ajándékot. Számunkra furcsa volt, hogy nem csak megsimogatni nem akarták Nérót, de indokként elhangzott a „félek a kutyáktól” is, amit bár tudomásul vettünk, nehezen értettünk, hiszen Néró egyáltalán nem félelmetes! Nem tartózkodtunk egyik otthonban sem sok időt, hiszen a gyerekek/fiatal felnőttek nem lelkesedtek irántunk és Néró iránt, valamint Néró is érezte, hogy nem látják szívesen, ezért többször visszabújt hozzánk. Természetesen a kislánynak, aki simogatni kezdte, rögtön lefeküdt a földre és élvezte a szeretgetést. :)

 

 

Amit mi tapasztaltunk itt is és máshol is, hogy a gyerekek nem közelednek az állatokhoz, sem a természethez, inkább elzárkóznak teljesen tőle, hiszen „az veszélyes, koszos, büdös, nem nekik való”. Kivétel akad, mint ahogy a fentebbi példa is igazolja ezt. A gyerekek sokkal inkább kigúnyolják és bántalmazzák a védteleneket, hiszen frusztráltságukat levezethetik rajtuk, valamint erőfölényüket bizonygathatják egy nem egészen egyenlő küzdelemben.

A 2014-es évben szeretnénk különböző iskolákba, különböző korosztályokhoz ellátogatni menhelyről vitt kutyával, hogy előadást tarthassunk az állatvédelem fontosságáról és így az ember-kutya viszonyát ezáltal is pozitív irányba mozdítsuk, hiszen a gyerekek mindezek ellenére jóval fogékonyabbak.

Szeretnénk megköszönni az otthonoknak, hogy fogadtak minket, a DMJV Fogyatékosokat Ellátó Intézménye lakóinak külön köszönet, hogy ennyi szeretetet és mosolyt kaphattunk tőlük, felejthetetlenné téve első adományozó programunkat. Szeretnénk továbbá megköszönni adományozóinknak, hogy hozzájárultak az ünnepek közeledtével ahhoz, hogy mosolyt csaljunk hátrányos helyzetben élő társaik arcára:

Merlin IT dolgozói

Batiz Ágnes

Bóta Csaba és Domán Dorina

Karsa Petra

Márkó Krisztina

Kovács Zoltán György

Tara-Vet

Orosz Viki

Szendrei Viki

Kecskeméti Zsani

Nagy Petra

Törő Vanda Olga
és mindenkinek, aki névtelenül helyezett el ajándékot gyűjtőpontjainkon.


Megjegyzés hozzáfűzése

2 Gondolat “Te kézzel, mi manccsal: beszámoló