calatra

Nyújtsd a kezed – A kezdetek 1. 2


Frissítve: Szamóca, Szabi, Fürge GAZDIS! :)

Nagy fába vágtuk a fejszét. Egy csapat elszánt önkéntessel elhatároztuk, hogy az antiszociális kutyáinknak megpróbálunk segíteni. Segíteni, hogy nekik is legyen esélyük gazdihoz kerülni és hogy ők is élvezhessék az emberekkel és más kutyákkal való együttélést.
10 Kutyánk kezdett neki a tréningnek a múlthéten (s van, aki már egy kicsit korábban). Mostantól hetente többször is jelenteni fogunk, hol is tartanak mentoraink a kutyákkal.

Szamóca , mentora: Mázló Bettina

2013. 08. 10. Az első találkozás

Az én mentoráltam, Szamóca, 2011. októberében született, 3 hónaposan került a menhelyre. 3 másik kutyussal osztozik egy kennelen, ebből 2 elég domináns egyéniség. Négyen összefogtunk a mentorokkal és kivittük őket sétálni. Szamóca először kúszva közlekedett a pórázon, mindent megszagolt a földön. Egy kis ismerkedés és simogatás után már viszonylag szépen jött mellettem. Próbálkoztam jutalomfalatként virslit adni neki, de nem fogadta el. Gondoltam, biztos nem szereti a virslit, és egy másik mentortól kapott száraztáppal próbálkoztam. Ezt sem fogadta el. Később a lányokkal leültünk a fűbe a kutyusokkal. Szamóca először tartotta a távolságot, nem is erőltettem rá, hogy közeledjen. Amikor már eleget látott, közelebb jött hozzám, lefeküdt mellém, és szinte kérte a simogatást :) A sok simi után már puszikat is osztott, kaptam az arcomra és a kezemre is. Viszont a mellettünk elhaladó biciklisektől, motorosoktól és kocsiktól is megrémül. A vissza séta közben igyekeztem dicsérni, ahányszor csak ügyesen jött mellettem, és simogattam is közben. A séta közbeni simire viszont azzal reagál, hogy lefekszik. Akkor jöhet a simi, majd mikor befejeződött, mehetünk is tovább. Az látszik rajta, hogy nem teljesen bízik az emberekben, és nagyon félénk, de remélem, hogy néhány alkalom után oldódni fog, és elkezd bízni :)

 

 

Szabi, mentora BBa Emme

” A kissé félénk, nemsokára 2 éves Szabi fiúcska egy hónapos kora óta él a menhelyen, 2012. janurájától. Az emberektől tart, bizalmatlan, a férfiakkal különösen. A simogatást, érintést nem keresi, nem szereti túlzottan. Hangoktól, zajoktól, idegenektől rettentő mód meg tud ijedni, behúzott farokkal menekül előlük. Véleményem szerint örökbe fogadásra egyértelműen alkalmas, de a mai elkényeztetett világban mindenki tökéletes “kész” kutyára vágyik, akivel már nem kell extra nevelési célzatú köröket futni. Itt jövök én a képbe, hogy neki, a kis Őzikémnek, segítsem a félelmét oldani.
Kenneltársa Bohóc határozza meg viselkedésének legtöbb pillanatát. Szabi felnéz rá, követő no és megadó magatartást tanúsít. Amikor elkezdtem mentor fiammal foglalkozni, nem lehetett sétáltatni pórázon. Az nem séta, amikor ő húz, majd meg fullad, csak nehogy a közelében legyek – én mint nagy félelmetes ember :D. Csak előttem volt hajlandó menni, és csakis Bohóc mellett, pisilni sem állt meg, ha Bohóc megállt ő feszengve nézelődött. A kezdeti próbálkozások, hogy külön sétáltassam, nem vezettek eredményre. Leült, nem mozdult. Sehogysem. Akkor rá kellett jönni, hogy először együtt kell őket sétáltatni és közben Szabit megnevelni. Több sétába tellett, de megtanulta, hogy a feszes póráznál bizony nem megyünk tovább.  Utána fokozatosan figyelt az intő szavakra: Szabi! Héé! Nem, nem!

És kezdte megszeretni a sétát. Gyönyörűen sétált egyedül, minden dolgát elvégezte, nyugodtan. Közös sétájuk alkalmával, ha Bohóc megy elől, Őzikém izgatottabb, be akarja érni, hogy puszit adhasson! neki és odabújhasson hozzá. Ezen még változtatni kell, mert ezen alkalmakkor megfeledkezik magáról és csak rohanna, mit sem törődve a sétáltatójának vakerálásával ill. bármilyen cselekedetével; magyarul átmegy süketbe.. Ha ő megy elől, akkor semmi gond, néha hátra néz, oké, még ott van a pajtása, és megy tovább szaglászik, ismerkedik a növényzettel. Őzikémnél a virsli vált be, mint fő jutalmazó kaja. Nagyon szereti, ha jól viselkedik már várja :) A simogatással még hadilábon áll. El-elhúzza a fejét, testét.
2013.08.10. Ma átadtam a férjemnek a póráz vezetését, de mellette is szépen baktat, óvatosan azért, de halad. Kicsit meglepődött, hogy nem én megyek mellette, de ennyi. Határozottan biztató jelek. “

 

Fürge, mentora Batiz Ágnes

“Fürgével most szombaton (2013.08.10.) találkoztam először. Első dolgom, felmértem a terepet. Ahogy páran mondtátok előre, nagyon nehéz eset. Ez így is van. Fürge másik 3 társával él egy kennelben. Az 1. találkozás nem úgy ment mint a többi mentornál és mentoráltjánál. Igazából nem vártam tőle egyenlőre se többet, se kevesebbet, ahogyan ott ült (első körben) érdektelenül, míg a többi kutyus körbeugrálta a kezem, amit benyújtottam a kennel ‘rácsai’ között. Később sem, amikor már ketten ültünk bent a kis helyükön egy mentor társammal.
A közeledésemet rosszul fogadja, ahogy belekerülök abba a bizonyos zónájába, azonnal odébb ballag. Viszont nem reszket, remeg, azt hiszem annyira nem félénk, mint amennyire az elején gondoltam, inkább csak érdektelen és megkeseredett. (Ezt most csak feltételezem.) Talán az ő esetét Besszo-éhoz tudnám hasonlítani.
Viszont a távolról történő ismerkedésből, méregetésből (mert többre még nem jutottunk) nagyon sok mindent tudtam leszűrni és ezekre a következtetésekre jutottam:
Fürge borzasztóan makacs és nagyon intelligens. Máris IMÁDOM!!! :)
Tudta, hogy őt akarom az első perctől kezdve, ahogy beléptem hozzá az ajtón. Lesi minden mozdulatom, figyeli az arcmimikám, a rezdüléseim. Talán még a levegővételemet is. :) Tudja, hogy közel akarok kerülni hozzá. Figyel, és átlát rajtam.
Nála nem jön be ez: “Fürge, gyere ide! Szépségem…na…gyere!” Vékony hangon, gügyögve, sehogy sem. Azért sem jön. Teljesen érdektelen, vagyis csak úgy tesz? Lehet nálam jutalom falat, vagy nem. Hidegen hagyja.
A szemkontaktust is kerüli. Ha rá nézek, azonnal elfordítja a fejét, mint valami sznob gróf úr. :) Olyankor olyan mókás, mintha valami gagyi vígjátékba csöppennék.
Megfigyeltem: Van az a sarok, az ő sarka, a kennelben. Ott jó neki, kényelmes és biztonságban van. Oda fekszik mindig. Ha leülök és cm-ekben közeledek felé, talán nem áll fel és nem oldalog arrébb. Viszont közben nem szabad ránézni. Ha felül, akkor túl sokat közeledtem felé (1 cm helyett 2 centit :D ), ilyenkor ‘megállok’, elfordulok tőle és várom, hogy visszafeküdjön. Olyankor megpróbálom később a közeledést.
Szóval elég érdekes és összetett egyéniség az én Fürgém. Néha olyan érzésem van, mintha nagyon is érdekelném ha belenézek azokba a fürkésző tekintetbe, de valami miatt még nem akarja az én társaságomat.
És még valami érdekesség. A kennel ‘rácsain’ keresztül benyújtott kezemhez némi habozás után 2x is odaszaladt nem csak szagmintát venni, puszit is adni…”

 

 


Megjegyzés hozzáfűzése

2 Gondolat “Nyújtsd a kezed – A kezdetek 1.