599415_399162256803866_803902204_n

Menhelyről a K9-ek közé – Boogi története


Részlet Kovács Violetta K9 Kommandó című könyvéből

A római kutyamenhelyen a középkorú kis keverék kutya reménykedve kapta fel a fejét a ketrecében. A közeledő család azonban csak egy pillantást vetett a fekete-fehér foltos ebre, és anélkül, hogy megálltak volna, már tovább is sétáltak.

– Ha már kutyánk lesz, akkor fajtatiszta legyen! Nem gondolod, hogy majd egy ilyen korcsot fogunk hazavinni! – mondta ellentmondást nem tűrően a gyerekeinek a nő, miután tűsarkú cipőjében kis híján hasra esett, miközben megindult az egyik gazdára váró golden retriever ketrece felé.

A kis keverék nagyot sóhajtott, majd a fejét a lábára téve mély álomba zuhant. Legalább amíg aludt, újra gazdás kutya lehetett, akit szerettek, és aki viszont szerethetett. Az álmok színes játszóterén éppen az eldobott labdáért rohant, amikor beszédfoszlányra lett figyelmes.

– Hát ez a kutya vajon miből készülhetett? Egy kis jack russel terrier biztosan van benne, a többi ősére viszont nem vennék mérget! – nevette el magát a ketrec előtt megálló nagydarab férfi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kutya még álmában ugrott egyet a piros labdáért, miközben alvó teste rándult egyet. Némi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjön, a hangfoszlányok nem álmában, hanem innen, a ketrece elől jutnak el hozzá. A kiskutya talpra ugrott, miközben nagyokat hunyorgott a rácsa előtt magasodó rendőrökre. Csak most tudatosult benne, hogy ezek a férfiak utána érdeklődnek. A kutya ezek után apait-anyait bevetett annak érdekében, hogy megtartsa a rá irányuló figyelmet. Hangos szűköléssel rázta a hátsóját, miközben végig azon mesterkedett, hogy megnyalhassa a ketrecen átnyúló simogató kezet. Ami ezután jött, az számára maga volt a csoda! A rendőrök ugyanis kivették a bokszából. Nagyokat labdáztak vele, miközben dicsérték, milyen ügyes fiú. Ezután eldugták a labdát, amit aztán meg kellett keresnie.

– Elképesztően jó orra van! Meglátod, milyen keresőkutyát nevelek majd belőle! – szól oda a nagydarab rendőr a társának, majd az örökbefogadó nyilatkozatot aláírva a kiskutyát egyenesen a Róma melletti Nettunóba vitte, ahol az olasz rendőrség kutyakiképző központja működik.

A kiskutya tudta, mit jelent az, hogy újra gazdája van, és újra szeretik. A többi rendőrkutyához képest ő mindig egy fokkal lelkesebben dolgozott, és a társainál még inkább meg akart felelni kétlábú bálványa minden elvárásának. Leste a gazdája, Luca Cappadonia rendőr minden kívánságát, és egy pillanatra sem állt meg, ha a közelébe került. Örömében mindig körbetáncolta a rendőrt, aki így Booginak nevezte el az ezerrel pörgő kutyát. A kis keverék azonban nem csak gazdája, de rövid időn belül a többi rendőr elismerését is kivívta.

– Kiemelkedő keresőkutya lesz belőle! – véleményezte Boogi munkáját az olasz rendőrség kutyás szaktekintélye, dr. Mario Cardera is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Márpedig ha valaki, akkor Cardera nagyon értett a kutyákhoz. A parancsnoknak tökéletes érzéke volt ahhoz, hogy már a legelső pillanatban is megállapítsa, milyen kutyából mekkora befektetéssel lehet jó négylábú nyomozó. Boogi rövidesen bebizonyította, hogy a parancsok most sem fogott mellé… Fantasztikus szimatával pillanatok alatt választ adott olyan kérdésekre, amelyekre a rendőrök nem tudtak rájönni. Boogi volt az, aki megerősítette vagy kizárta, hogy történt-e bűncselekmény egy bizonyos területen vagy sem. Áldozatokat keresett, aminek a végeredménye aztán perdöntő volt a bűncselekmény minősítésében.

 

Részlet Kovács Violetta K9 Kommandó című könyvéből

Megjegyzés hozzáfűzése