Petefészek-, méh- és hüvelydaganatok


Ivarszervi daganatok

Petefészek-, méh- és hüvelydaganatok

Mint a daganatos betegségek általában, a petefészek-daganat is főleg az idősebb kutyák betegsége, kivéve az elsősorban fiatal korban jelentkező teratomákat. Egyes fajták a többieknél gyakrabban betegszenek meg. A kórkép többnyire egy oldalon jelentkezik, bár alkalmanként az ellenoldali petefészken és a méh nyálkahártyáján másodlagos cisztaképződéssel járhat. Bizonyos daganatok (granulosa-, theca sejtes és Sertoli-Leydig tumorok) 30%-ban kétoldali növekedésűek lehetnek.

Amennyiben a petefészek daganata ivari hormonokat is termel, a klinikai kórkép ennek megfelelően változik. Az ösztrogén-termelő daganatok már kezdeti stádiumban véres hüvelykifolyással kísért szabálytalan ivarzási tünetekkel járnak, amely később a méhnyálkahártya túltengéséhez, majd gennyes méhgyulladás (pyometra) kialakulásához vezet. A petefészek-daganatok nagyobbik része azonban hormont nem termel, ezért viszonylag hosszú ideig rejtve maradhat. Amikor tovább növekedve már a környező szerveket elnyomják, igen változatos klinikai tüneteket (depresszió, étvágytalanság, a veseműködés és vízháztartás zavara, hasvízkór) okozhatnak. A petefészek daganatai nem hajlamosak távoli áttétképzésre, ezért a petefészek és a méh sebészi eltávolítása (ovario-hysterectomia) többnyire elegendő. Az áttéttel járó esetekben a kezelés kemoterápiával egészíthető ki.

A méh- és hüvelydaganatok a petefészektumoroknál valamivel gyakoribbak, ezen belül a méhtumorok előfordulása mintegy 12-13%. Általában jóindulatú leiomyomák és fibromák, kialakulásukban a tüzelés rendellenességeinek nincs bizonyított szerepe, viszont a lezajlott vemhességek növelik a daganatképződés kockázatát. A rosszindulatú daganatok közül a leiomyosarcomák és laphám-carcinomák a leggyakoribb típusok. A betegek átlagos életkora 11 év. A nem kívánt vemhesség megakadályozására (nidációgátlás) alkalmazott korábbi ösztrogén (ethinylestradiol, testosteron és megestrol acetat) kezelések azonban – mellékhatásként – méhcarcinoma kialakulására hajlamosítanak! Az áttétképzési hajlam daganattípusonként eltérő, így pl. a leiomyosarcoma nem hajlamos áttétképzésre, ezzel szemben a méhcarcinomáknál a tüdő, vese, máj, mellékvese és pajzsmirigy szöveteiben gyakran találunk metastasist. A jóindulatú és áttéttel nem járó daganatoknál a sebészi eltávolítás kielégítő eredményt nyújt, ami áttétképződés esetén kemoterápiával egészíthető ki.

Megjegyzés hozzáfűzése