A kölyökkutya elválasztástól a felnőtt korig történő táplálása


A kölykök szilárdabb táplálék elfogyasztására 
ösztönzése történjen meg amilyen gyorsan csak lehetséges. Ezután sokkal kevésbé függ a kölyök fejlődése az anyakutyától, a vasfelvételüket is tudják önmaguk szabályozni. A legtöbb kölyök a 3 és 4 hetes kora között (ekkor töri át a tejfog az ínyt) már elkezd szilárdabb táplálékot magához venni.

3 hetes kölyök már érdeklődik az anyja tápláléka iránt és lassan meg is próbálkozik elfogyasztásával a természetes kiváncsiságának köszönhetően. Ehhez használhatjuk akölyökkutya fejlődését vagy az anyakutya szoptatást támogató, nagy energiatartalmú tápját, amelyet a táppal megegyező mennyiségű vízzel péppé kell keverni. Legyen a pép mindenképpen könnyen emészthető, hiszen a kölykök ebben az életszakaszban még könnyen hányhatnak és hasmenésük lehet a nem megfelelő takarmánytól. Ahogy a kölykök nőnek, a hozzáadott víz mennyiségét folyamatosan le is csökkenthetjük.

3 hetes koruktól kezdve a kölyköket nagyon rövid időre el lehet választani anyjuktól. Ez az időintervallum 6 hetes korára 4 órára is emelkedhet, de a szilárd táplálékra való áttérés mindenképpen történjen meg a kölykök 6-7 hetes korára. A hasmenés és az elválasztás okozta stressz minimalizálása érdekében kapjon a kölyökkutya az új gazdánál is ugyanabból a tápból, amelyet az anyja mellett evett.

A kölyökkutya táplálásának végcélja egy egészséges, betegségektől mentes felnőtt kutya. A kölyök takarmányozási tervének specifikus pontjai közé tartozik a növekedés optimalizálása, a túlsúly és az ortopédiai megbetegedések minimalizálása. A növekedés összetett folyamat, amelyet genetikai, takarmányozási és környezeti tényezők egymásra hatása befolyásol. A takarmányozás fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében, a fiatal állat fejlődésében, mivel közvetlenül befolyásolja az immunrendszert, a test fizikai állapotát, a növekedési erélyt valamint a csontos váz egészséges fejlődését.

A növekedési erély nem csak fajtafüggő, hanem hatással van rá a takarmány mennyisége és energiatartalma is. A kölyköket úgy kell etetni, hogy a kutya növekedése inkább az átlag szintjén álljon, mint a fajtára jellemző maximális nagyságon, mivel a kutya a növekedés sebességétől függetlenül is eléri a fajtájára jellemző felnőtt méretet. Amennyiben a kutya hajtatva nő, a csontvázdeformitásokkal és egy rövidebb várható élettartammal kell számolnunk.

Egy régi, de bölcs szabály szerint a kis és közepes termetű kutya, amelynek súlya felnőtt korára sem haladja meg a 25 kg-ot, 4 hónapos korában érje el a fajtára jellemző testtömeg 50%-át, míg a 25kg-ot meghaladó kutyafajták 5 hónapos koruk után érjék el a felnőtt egyedre jellemző testtömeget.

A fejlődés előrehaladtával növekszik az igény valamennyi tápanyagra nézve. A kis és közepes termetű fajták kölykeinél az energiaszükségletre (elhízás veszélye), míg a nagytermetű kutyakölyköknél a kálciumszükségletre (csontvázfejlődés miatt) kell különösen odafigyelni.

Az elválasztás első pár hetében, amikor a testtömeg még csekély, de a növekedési erély magas, a kölyökkutya a felvett táplálékának 50%-át létfenntartásra, a másik 50%-ot pedig növekedésre fordítja. Ha a kölykök elérték vagy meghaladták a kifejlett korukra jellemző testsúly 80%-át, lecsökken a növekedésre felhasznált energia az összenergia 8-10%-ra.

Mielőtt a kutyakölyök eléri a fajta felnőtt egyedére jellemző testsúly 50%-át, a létfenntartó érték 3-szorosára van szüksége, ezután az energiaszükséglet folyamatosan csökken 2,5-szeresére, egészen míg el nem éri a 2-szeresét. Amikor a várható testtömeg 80%-át eléri a kutya, a létfenntartó érték 1,8-2-szereséből jön ki az energiaszükséglete.

Az elhízás megelőzését már az elválasztástól el kell kezdeni. A túl nagy mennyiségű takarmányfelvétel a növekedés szakaszában elhízást okoz. A túlsúly a még éretlen hordozó csontokat leterheli, ami csontvázfejlődési zavarokhoz vezet. Amennyiben a kutya csekély energiatartalmú és átlagos emészthetőségű takarmányt eszik, nagy mennyiséget fog elfogyasztani belőle, így a gyomor-béltraktus túltelítődik és következményeként felgázosodás, hányás és hasmenés várható. Ezeket a tényeket összefoglalva érthető, miért olyan fontos az energiafelvétel kontrollálása már egészen korai életszakaszban..

A fiatal és a felnőtt állat proteinszükséglete mind mennyiségében, mind minőségében eltér. A kölyökkutya esetében az arginin esszenciális, míg ugyanez az aminosav a felnőtt kutya számára csak néhány folyamat feltétele. A fehérje mennyiségét tekintve az elválasztás idejében a legmagasabb a szükséglet, majd ezután folyamatosan csökken. A fiatal kutyáknak való táplálék általában több proteint tartalmaz, mint amennyi az elválasztás idején az szükséges volna. A tökéletes takarmány körülbelül 22% magas biológiai értékű nyersfehérjét tartalmaz, amelynek emészthetősége 80%-os.

A növekvő kutyák naponta minimum 250mg esszenciális zsírsavat (linolsavat) igényelnek testtömeg kg-ként, amelyet egy 5-10% zsírt tartalmazó táp biztosítani is képes.

Habár a fiatal kutyák felnőtt társaikkal összehasonlítva több kálciumot és foszfort igényelnek, a minimumszükségletük alacsony. A bélből történő kálciumfelszívódás 0-90 %-ig változhat, míg a foszforfelszívódás a felvételtől függően adaptív, 80%-ra képes emelkedni. A kálciumfelszívódást a szükséglet és a kálciumfelvétel befolyásolja. A 2-4 hónapos kutyák esetében a kálciumfelszívódás a bélben minimum 40%, még akkor is, ha a kutya magas kálciumtartalmú tápot vagy takarmánykiegészítőt kap. Körülbelül 10 hónapos korukra fokozatosan beáll a kálciumfelszívódásuk egy középső értékre. Nagy és óriás termetű fajtáknak szánt táp 0,7-1,2% kálciumot és kb. 3,5 kcal energiát tartalmazzon 1 g szárazanyagra vonatkoztatva. Mivel a kistermetű kutyák kevésbé érzékenyek a kálcium alul- vagy felüldozírozására, ezen állatok tápjainak kálciumtartalma 0,7-1,7%-os lehet szárazanyagra vonatkoztatva, anélkül hogy bármiféle gond adódna belőle. A foszforfelvétel kevésbé kritikus, de a minimális 0,35%-nak szárazanyagra vonatkoztatva meg kell lennie és a kálcium-foszfor arány maradjon 1:1 és 1,8-1 között.

A megfelelő egészség érdekében négy hónapos koráig a kutya tápja tartalmazzon 20% szénhidrátot. Ezen kívül a kutya életének első pár hónapjában a cinkszükséglete magasabb, mint bármikor később az élete során.

Amennyiben a kutya kölyökkutyának való tápot fogyaszt, nem kell semmiféle vitamin- vagy ásványianyagkiegészítésről gondoskodnunk, a házikoszt etetése során azonban mindenképpen javasolt ezek pótlása.

A nagyobb növekedési erélyű kutyakölyök esetében kerüljük el a korlátlan takarmányfelvételt vagy annak időbeni korlátozását, mert elhízást és ezzel csontvázfejlődési zavarokat okozhatnak. Ezen kutyafajták kölykei a szükséges tápmennyiséget 3-4 részletre osztva kapják meg a nap folyamán.

Forrás: http://www.allatdoki.hu/taplalkozas/diatetika/a-kolyokkutya-elvalasztasatol 

Megjegyzés hozzáfűzése