Parazitás betegségekről általában


A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és állati élősködőket. Növényi élősködők például a gombák. Állati paraziták az orsó-, a galandférgek, a tetvek, a bolhák stb.

Vannak külső és belső élősködők. A belső élősködők az egysejtűek, a galand- és az orsóférgek. Legtöbb fajuk az emésztőrendszerben él. Kártételük nem annyira a kutya elhullásában, mint inkább az állat lassú, nem megfelelő fejlődésében nyilvánul meg. Akadnak olyan bélférgek, amelyek szabad szemmel is láthatók a kutya székletében, mások viszont észrevehetetlenek.

A külső élősködők a kutya testének felületén élnek. A bolhák, kullancsok csak időszakosan, vérszívás céljából keresik fel a kutyát, majd elhagyják és különböző búvóhelyeken rejtőznek el. A tetvek, a rühatkák, a demodexatkák folyamatosan élősködnek az állaton. Az időszakos, külső élősködők sokkal gyakoribbak, mint az állandó paraziták.

A parazita életciklusa bizonyos mértékig a gazdaállattól, esetünkben a kutyától függ. Nem mindegyikük ártalmas: a jól gondozott eb parazitái a legtöbb esetben nem okoznak gyakran túlértékelik ezeket, mint a különféle betegségek okozóját. Egyes paraziták persze bizonyos körülmények között valóban okozhatnak betegséget. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nem mindegyik parazitával fertőzött állatban jelentkeznek frappánsan a tünetek.

A legtöbb élősködő csak egy bizonyos meghatározott fajú állatban él. Ezt fajlagosságnak nevezzük. A Demodex capis nevű atka például csak a kutya szőrtüszőjében élősködik. A kutyabolha viszont embert és állatot egyaránt megtámad.

A legtöbb parazita peték útján szaporodik. A pete az állat ürülékével kerül a külvilágra, ahol megfelelő hőmérséklet és nedvesség hatására lárva lesz belőle. A lárva azután tovább fejlődik. Aszerint, hogy ez a “fejlődés” miként történik, az élősködőket két csoportba osztjuk – vannak úgynevezett egygazdás és vannak köztigazdás élősködők. Egygazdás parazitáknál a lárva továbbfejlődése a szabadban történik, majd bizonyos idő múlva fertőzőképessé válik, s ha ilyenkor gazdaállatba kerül, ivarérett élősködő lesz belőle (pl. orsóféreg).

A köztigazdás élősködő “életútja” másként alakul. A petéből kikelt lárva hiába jut be a gazdaállat szervezetébe, ott elpusztul és nem fejlődik belőle ivarérett élősködő. Ezeknek a parazitáknak arra van szükségük, hogy a lárvák előbb-utóbb egy másik állatba, az úgynevezett köztigazdába kerüljenek, ott bizonyos fejlődésen menjenek keresztül, s ha ezután jutnak be a gazdaállatba, akkor válik csak belőlük ivarérett élősködő, ilyenek például a különféle galandférgek, amelyek köztigazdája a sertés, a szarvasmarha, a juh, sőt az ember is.

A parazitás fertőződést inváziónak nevezzük. Az élősködők főként tavasztól őszig fertőznek, mivel melegre és nedvességre van szükségük ahhoz, hogy petéik fertőzőképes lárvákká fejlődjenek. A fertőződés történhet szájon át, a bőrön keresztül, átoltás útján és végül méhen belül.

Az élősködők okozta betegségek sajátossága, hogy általában lassan alakulnak ki, s nemegyszer még az állatorvos előtt is bizonyos ideig rejtve maradhatnak. A paraziták táplálékot vonnak el a gazdaállattól, anyagcsere-termékeikkel mérgezik a szervezetét. Emiatt a fiatal kölykök a fejlődésben visszamaradnak, a kifejlett állatok lesoványodhatnak, ellenálló képességük nagymértékben csökken.

Vannak élősködők, amelyek a gazdaállat vérét vagy testnedveit fogyasztják. Nemcsak egyes vérszívó rovarok (bolhák, tetvek, kullancsok) károsítják ilyen formán az állatokat, hanem sokféle más élősködő is. A paraziták táplálékszerzésük közben kisebb-nagyobb sebeket okozhatnak egyes belső szervekben, például a bélcsatornában, ezeken keresztül baktériumok juthatnak a szervezetbe, amelyek azután megbetegedést okozhatnak.

Az ízelt lábú élősködők (kullancsok, bolhák) egy része nem csupán azzal károsítja a gazdaállatot, hogy időnként vért szív, hanem azzal is, hogy közben más élősködőket (babeziákat vagy vírusokat) vihet át az egészséges állatba.

Egyes állati élősködők megfertőzhetik az embert is, és súlyos, nemegyszer halálos betegséget okozhatnak.

A paraziták elleni sikeres harc kulcsa a megfelelő megelőzés, valamint a rendszeres ellenőrzés. Ha az általános napi gondozás során a tulajdonos figyelmen kívül hagyja bizonyos paraziták életciklusát, még akkor is gondjai támadhatnak, ha az élősdiek elleni gyógyszerezést akár naponta elvégzi. Amennyiben viszont megtanulja, hogy milyen paraziták léteznek és megismeri azok életciklusait, ez a körülmény segíti majd a megelőzésben. Azokon a helyeken, ahol sok kutyát tartanak együtt, különösen nagy súlyt kell helyezni a kennelhigéniára. Sok kennelben nagy gondot jelent például az ürülékek eltávolítása. Ehhez segítséget nyújthat a fertőtlenítőtartály, amely persze nem helyettesítheti a fekália elhordását.

A különböző rovarok ellen a korszerű szerekkel hatásosan védekezhetünk. A tapadós légyfogók is hasznosak, ha megfelelő helyre kerülnek – a kennelen belül. A tömeges megbetegedések elkerülését szolgálja a belső “lakóhelyek”, valamint a kifutók rendszeres takarítása, fertőtlenítése, az ebek székletének vizsgálata, a bolhák, a rühatkák és a kullancsok irtása.

A védekezés másik fontos alapfeltétele, hogy idejében gyógykezeljük a bélférges ebeket. Ne várjuk meg, amíg az állatok erősen lesoványodnak vagy egy részük esetleg elhullik. A legkisebb gyanú esetén azonnal végeztessünk bélsárvizsgálatot, és ha kiderül, hogy a kutya fertőzött, gyógykezeltessük az állatot!

Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kutyatar-kutyatar/ch04s04.html


Megjegyzés hozzáfűzése