Hogyan csökkenthető az élősködőkkel (parazitákkal) való fertőződés kutyáknál


Fonálférgek

Elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban gyakori az orsóférgesség. Az orsóférgek közül az egyik fajjal, a Toxocara canis-szal történő fertőződésnek több útja lehetséges kutyák esetében. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű ill. a leggyakoribb a vemhes szukában a magzat méhlepényen (placentán) keresztül történő fertőződése. A megszületett kiskutyák vékonybelében lévő férgek már az ellést követő 3 héten belül ivaréretté válnak és a nőstényférgek már a 16-22. naptól nagyszámban petéket üríthetnek, melyek a „kutyagumival” a környezetünkbe pl. járda, park, játszótér homokozója(!), kert stb. kerülhetnek. Éppen ezért a kölyökkutyákat már az ellést követő 14-21. nap között szükséges először féregteleníteni. Ezek a férgek súlyos tüneteket (elhullást!) is okozhatnak néhány hetes kiskutyákban! Az orsóféreg lárvák a kölyökkutya szervezetébe az ellés után kb. 20 napig a szuka tejével is bejuthatnak, így 2 hetenként ismételt kezelés szükséges. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt az anyaállatot is kezelni. Az első két, az állatorvos által javasolt féregellenes szerrel történő féregtelenítés elvégzése ill. elvégeztetése a kutyatenyésztők kötelessége.
Hogyan fejlődik ez a féreg a kiskutyában?
Az élet első hónapjában felvett petékbôl a lárvák a kutya vékonybelében kikelnek és a nyirok-vérárammal a májba, valamint a tüdôbe, onnan a légcsövön és a garaton keresztül a bélbe kerülnek, ahol ivaréretté válnak. Idôsebb (kb. 4 hónapos) kortól többnyire a lárvák a tüdőből a nagyvérkörön keresztül testszerte szétszóródnak, vándorolnak, majd különféle szervekben, szövetekben megtelepednek. Hazai felmérő vizsgálatok szerint ez az egyik leggyakoribb féregfertőzöttség a vidéki kutyákban is.
Hogyan fertőződhet az ember, mi történik a szervezetében?
Az ember csak szájon keresztül fertőződhet ennek a féregfajnak a környezetbe szétszóródott petéivel. Csaknem ugyanaz történik a fertőzött ember szervezetében, mint az idősebb kutyákban, azaz a Toxocaraféreg lárvaállapotban vándorol, vagyis a lenyelt és a bélbe jutott petékből a lárvák kiszabadulnak és többnyire a vérárammal különféle szervekbe jutnak. Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen kevésbé ügyelnek a higiéniára. Ezek a férgek a kutya belében érik el teljes kifejlettségüket (több cm hosszú), emberben csak mikroszkópikus méretű lárvák maradnak, „bennünk“ nem fejlődnek! Ahhoz, hogy komoly tünetek legyenek, főleg felnőtt emberben, nagy mennyiségű fertőzőképes petét kellene lenyelni, akár több napon keresztül is. Emberben csak vérből, szerológiai vizsgálattal lehet kimutatni a fertőzöttséget. Lehet, hogy némelyikünk már átesett ilyen fertőzöttségen és nem voltak látványos tünetek. Az emberbe bejutott lárvák egy része, van amikor hosszabb ideig vándorol bizonyos szövetekben, eközben elpusztul vagy betokolódik. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy bizonyos körülmények kellenek a súlyosabb tünetek kialakulásához, – természetesen nem bagatellizálva az emberi lárvális toxocarosist. Sajnos előfordulhat, hogy egy lárva eljutva a szembe, súlyos tüneteket okozhat, akár vakságot is. Bizonyos szerológiai vizsgálatok (Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztálya) szerint a hazai lakosságban jóval gyakoribb (20% körüli) ez a fertőzöttség, mint a tőlünk fejlettebb országokban.
Szintén a fonálférgekhez tartoznak a kampósférgek (Ancylostomatidae) (0,5-1,8 cm-esek), melyek inkább a zsúfolt, rossz higiéniai körülmények (nedves, bélsárral szennyezett talajon) között lévő, mindenféle korú kutyában fordulhatnak elő. Gyakoribb kennelekben tartott állatoknál. Ezek a férgek is veszélyeztethetik az embert. A vékonybél nyálkahártyájába kapaszkodva élő férgek által a külvilágra ürített petékből kikelô lárvák képesek akár a sértetlen bőrön (rendszerint a végtagokon) keresztül is behatolni az állat szervezetébe. A behatolás helyén körülírt területen vagy esetleg szétterjedô (diffúz) bôrgyulladást idézhetnek elô, valamint a bélben lévô kifejlett férgek vérszegénységet és vérömléses bélgyulladást okozhatnak. Ezeknek a férgeknek a lárvái az ember bőrébe is be tudnak jutni, így szintén állatról emberre terjedő betegséget (zoonózist) okozhatnak. A lárvák a bôr felületi rétege alatt vándorolva bőrpírt, kiütést, viszketést okozhatnak.

A kutyában előforduló fonálférgek közül hazánkban a leggyakoribbnak mondható a bélcsatorna hátsó szakaszában, a vastagbélben élősködő ostorféreg (Trichuris vulpis). E fonálféreg okozta fertőzöttség rendszerint tünetmentes, de a hosszabb ideig fennálló ill. a súlyos fertőzöttség következményei már jelentősek lehetnek. A bélsárral ürülő peték általi környezetszennyezés – zsúfolt kutya sétáltató és futtató helyek – és így újabb állatok fertőződésének a lehetősége miatt figyelemre méltó parazitának kell tekinteni, szerencsére ez nem veszélyes az emberre.


Galandférgek

Közegészségügyi szempontból nagyon fontosak a galandférgek (ízekből álló ún. „szalagférgek”). A leggyakrabban előforduló, uborkamaghoz hasonlító ízekből álló féregfaj (Dipylidium caninum) fejlődéséhez szükséges köztigazdák (bennük a parazita egy alacsonyabb fejlettségi szintet ér el) közül a bolhák – kis túlzással – csaknem „természetes társai“ a kutyáknak (macskáknak!). A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember is fertőződhet, mégpedig úgy, hogy a kutya simogatása közben annak szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai az egyén kezére (kézmosás elmulasztása!) és onnan a szájába kerülhetnek. Elsősorban a gyermekek a veszélyeztetettek, hiszen a higiéniai szabályokra talán ők figyelnek a legkevésbé. Ezek a férgek az emberben is kifejlődhetnek és gyomor-bél panaszokat, mérgező (toxikus) termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhatnak.
Vannak olyan galandféregfajok (Taenia-fajok), amelyekkel a kutya a galandféreglárvákkal fertőzött köztigazdák, elsősorban juh, kecske, nyúl, sertés nyers belsőségeinek elfogyasztása révén fertőződhet.
A legjelentősebb galandféreg állat- és közegészségügyi szempontból a kutya kisméretű (2,5-6 mmes), ún. háromtagú férge (Echinococcus granulosus). Ezzel a kutyák a fertôzött köztigazdák (hazánkban fôleg a sertés) nyers belső szerveinek (pl. máj) elfogyasztásával fertőződhetnek. A féregízeket, petéket ürítő kutyával (a szennyezett szőrrel) érintkező ember különféle szerveiben (mint véletlen „köztigazdában”) gombostűfejnyitől tojásnyi, sőt nagyobb méretű hólyagok (lárvális formák) keletkezésével járó zoonózis alakulhat ki. Jelentôs ez a parazita, de szerencsére ez a fertőzöttség nálunk kevésbé gyakori, esetenként vidéken fordulhat elő. Fontos hangsúlyozni, hogy a bélsárral kijutó peték már fertőzőek, tehát itt nem kell érési idő a külvilágon!

 

Mit tehetünk azért, hogy a kutyákat megszabadítsuk ezektől a kellemetlen parazítáktól és így az ember fertőződését is megelőzzük?

  • Korai (a születés utáni 14-21. nap közötti), valamint ismételt féregtelenítés, felnőtt állatoknál negyedévente. 2003. januártól rendelettel kötelezővé tették a veszettség elleni oltásokkal egyidejűleg a kutyák korszerű, azaz széles spektrumú (mind fonál és galandféreg elleni) hatóanyagot tartalmazó készítménnyel történő féregtelenítését!
  • Az alomból kikerülő kiskutyák szőrzetének lemosása, még mielőtt a gyerekek a kutyához nyúlnának.
  • A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása (pl. kennelekben), ill. a „a baleset” helyének alapos felmosása, fertőtlenítése. Nagyon fontos a féregtelenítés után 2-3 napig szintén hasonló módon eljárni.Továbbá, ha sétáltatják a kutyát, és véletlenül a járda közepére, a park talajára pottyantott az állat, szintén történjen meg a „bűnjel” eltávolítása.
  • Nem szabad nyersen, főleg sertés, nyúl, juh, kecske belsőséget (pl. máj, lép stb.) adni a kutyáknak.
  • A kutyák külső élősködők (gyakori bolhák és kullancsok) elleni rendszeres kezelése, ill. a lehetőségek szerinti megelôzés.

 

A belső (és külső) élősködők elleni szerekből az adott parazita ellen a megfelelő kiválasztása ill. ajánlása, valamint a szakszerű alkalmazáshoz a tanácsadás az állatorvos feladata, de a megfelelô eredmény eléréséhez az állattartó aktív és megbízható együttmûködésére van szükség, hiszen gyakran az állat otthoni környezetében történik a kezelés.

  • A kutyák távoltartása a játszóterektől és a parkok azon részétől, ahol gyerekek játszanak, különös tekintettel a homokozókra.
  • Rendszeres (legalább félévente egyszer) állatorvosi ellenőrzés, bélsárvizsgálattal kiegészítve, akkor is, ha a tulajdonos semmi rendellenességet nem talál a kutya egészségi állapotában.
  • Az állatokkal foglalkozó embereknél a gyakori kézmosás feltétlenül ajánlott, azonban mindenkire vonatkozó íratlan szabály, hogy – főként talajról felszedett – gyümölcsöt, zöldséget mosatlanul nem szabad fogyasztani.
  • A gazdátlan, kóbor állatok számának csökkentése (az állattartási kultúra színvonalának növelésével, ivartalanítással a nem kívánt szaporulat megelőzésére stb.) az általuk terjeszthető, nem paraziták okozta fertőzések visszaszorítása érdekében is.

Forrás: http://varoterem.hu/index.php/hu/kutya/257-hogyan-csoekkenthet-az-elskoedkkel-parazitakkal-valo-fertzdes-i-kutyak

Megjegyzés hozzáfűzése