Gazdisodott: Viterbo


Hogy milyen az, amikor egy esélytelen kutya gazdisodik? BAROMI JÓ ÉRZÉS!

21558007_1501220056583739_1010365763758222419_nNéhány évvel ezelőtt egy kutyagyűjtögetőtől több, mint 10 kutya került a gondozásunkba. Egy kerten belül, egy elkerített részen éltek kb. 20-an egy kicsi helyen. Az ürülékük között fekve, kaja csak bedobálva jutott, semmilyen szocializációt nem kaptak. Többen megszöktek, majd gyepmesteri telepre kerültek, de még így is rengetegen maradtak. A kutyák, – akik hozzánk kerültek – 90%-a rehabilitációra szorult. A kölyökkutyák esetében könnyebb dolgunk volt, nem úgy, mint a felnőtt kutyákkal. Xanax, Seduxen, Arezzo és Viterbo egy kennelbe kerültek. Nem kommunikáltak senkivel, meg sem lehetett érinteni őket. Enni csak akkor voltak hajlandóak, ha kimentünk a kennelből.Több mentor is foglalkozott már velük több-kevesebb sikerrel. Már ki tudtak jönni sétálni, ami nagyon nagy eredmény volt. Néhány hónapja érkezett a menhely életébe Reni, aki mentornak jelentkezett és megkapta az “antiszociális 4-es kennelünket”. Elsőre nagy falatnak tűnt, de mivel Reni nem az a feladós típus, nagyon sokat foglalkozott velük. Külön a 2 fiúval és külön a 2 lánnyal is. Ahogy teltek a hónapok, Reni és Viterbo között kialakult valami… kötődés, szeretet.

Sokszor átfontolva Reni és párja nemrég úgy döntött, hogy szeretnék, ha Viterbo náluk folytatná tovább a rehabilitációt, örökbefogadják őt. Vitinek most minden új még. A lakás (naná, hogy kanapé kutya.. ), a hosszú séták, a család, a mindennapos simogatás, a harmónia és még sorolhatnánk reggelig. Viterbo egy hatalmas lehetőséget, egy új életet kapott Reniéktől!

Nem tudunk elég hálásak lenni, hogy őt választották! Nagyon sok boldogságot együtt, srácok!

Megjegyzés hozzáfűzése